2011. január 11., kedd

El kell, hogy engedj

Az idő lassan szökik tova, a virágok lágyan ringatóznak a szélben, a lemenő nap sugaraiból szippantanak még egy keveset, majd álomba szenderülnek, ahogy a hold felkúszik a horizonton. Lassan sárgulnak a levelek a fákon, elmúlt a nyár, a természet aludni készül, és én, még mindig itt vagyok.
Már jócskán beesteledett. Szobám magányába húzódva ülök az ágyamon és bámulok ki az ablakon. Nézem a csillogó fények kurta játékát. Csendesen nyílik az ajtó, majd csukódik, hallom, ahogy a zár kattan kettőt. Hallom a halk lépteket. Nem kell odafordulnom, így is tudom, hogy Ő az. Finoman térdel mögém az ágyon, majd lágyan érinti a hátam. Én hátrébb dőlök, hogy jobban elérjen. Ő közelebb jön hozzám, finoman a bal kezével a csípőmre fog, a másikkal meg a mellkasomra. Szorosan ölel magához. Érzem az energiáit, a testéből áradó hőt.
Állát a vállamra helyezi. Nem szólunk semmit. Én ülök az ölelésében, és várom, mit fog lépni. Finoman mozdult, de csak annyira, hogy kényelmesebb legyen számára. Leült. Lábait előrevetette. És visszatért hozzám, újra ölelt, de most még szorosabban. Fejemet félrebiccentettem, hogy jobban hozzám tudjon simulni.
- Mi lesz velem? –suttogta. Ha elmész, ki lesz mellettem, ki ad nekem erőt, ki hallgat meg, ki lesz a támaszom? Tudom mi a kötelességem, és azt is, hogy ezzel Neked is jó lesz, de félek.
- Mitől? –én is csendben suttogok, hogy ne törjem meg az összhangot.
- Hogy nem fogok létezni a számodra, hogy elfeledsz. –suttogta keservesen.
- Létezni fogsz nekem. Nem feledlek el.
- De ezt, el fogod –ölelt még szorosabban magához.
- Úgy gondolom, - tereltem el egy kicsit a szót- hogy Gabrielt kérem meg, hogy helyettesítsen. Sokkal magasabb rendben van, az ereje teljes birtokában. Ráadásul tisztaszívű, és nemes.
-Jó döntés. –suttogott a vállamba. –nem tudom képes vagyok-e elengedni Téged.
- El kell, te is tudod. Nem lesz sok idő, és újra köztetek leszek.
- Ez most nem ugyan az. –vetette a fejét a hátamnak. –nem ugyan az.
- Minden rendben lesz. - simítottam végig az arany fürtökön.
- Rendben- motyogta, majd elengedett. Felállt és elém lépett. Megfogta a kezeim, és felsegített. Szorosan átölelt. –Minden rendben. –suttogta, és csókot lehelt a homlokomra. Rámosolyodtam, majd ajtót nyitottam Neki.

Szeretlek. –suttogta a csukott ajtónak, remélve, hogy már nem hallom meg.

Szeret… ismételgetem a szót, miközben a sötét falakat bámulom…

Másnap korán kivetett az ágy, elindultam a folyósón, pontosan, határozott léptekkel, egy irányba. Az ajtó előtt nagy levegőt vettem, majd kopogtattam.
- Tessék.
- Üdvözöllek.
- Lucifer. Ülj csak le, miben segíthetek?
- Szeretnék veled beszélni, fontos lenne.
Gabriel intett többieknek, s ők kimentek a teremből.
- Hallgatlak.
- Küldetést kaptam. És szeretnék szívességet kérni.
- Hallottam valamit, erről, de beavatnál?
- Igazából én sem tudok sokat, az Égi nem mondott semmit, csak azt, hogy leküld a földre, és egy darabig ott is leszek.
- Értelek. És mit szeretnél?
- Szeretném, ha addig Te vennéd át a feladatom.
- Én?
- Igen, úgy érzem, Te vagy a legnemesebb lelkű, és legtisztább angyal. Légy Te az összekötő az Égi és az angyalok közt, míg én távol vagyok.
- Ez nagy feladat.
- Tudom, és azt, is hogy így is van feladatod bőven, de egy részét átadhatod Konstantinnak, ő lelkes, szorgos diák. Sok terhet levehet a válladról.
- Igazat szólsz Lucifer, mint mindig. Jók a meglátásaid.
- Köszönöm. Szóval, mit döntesz? Elvállalod?
- El, de csak azért, mert tudom, jól meggondoltad a döntésed. Igyekszem méltóképpen helyettesíteni.
- Köszönöm Gabriel, nagyszerű barát vagy. –felálltam, és kezet nyújtottam. Ő megszorította a kezem, majd kiengedett.

Nagyot sóhajtottam, miközben visszafelé sétáltam. Azon morfondírozom, vajon mi vár rám, és miért pont én. Még mindig nem értem, de nem dacolhatok Vele… Vele aki mindennek a teremtője, aki szeret, pedig bűnös vagyok, szeret, pedig nem szabadna. Én meg nem tudom mit is érzek valójában. Tisztelem és becsülöm Őt, Ő a minden, mégis… valamiért úgy érzem, Ő másképp szeret, és én ezt nem tudom Neki megadni. Én képtelen vagyok így szeretni… Talán soha nem is leszek képes…

2 megjegyzés:

  1. Sya!
    Lucifer nem gonosz? De itt segít nem? érdekes majd kiderül ha tovább olvasom.
    Nagyon tetszik :) lány és mégis érős szelíd de mégis merész. Nagyon tetszik :)
    NSi Nikol

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. :)
      Nagyszerű kérdés. Nos nem, az én szememben Lucifer nem gonosz, csupán csak olyan mint mindenki, követ el hibákat néha s ezek a hibák néha nagyobb következményekkel járnak, mint azt hinnénk. Az én elképzelésemben a főhősünk csupán botlott egyet, de mindenkinek jár, egy új esély nem? :)

      Törlés