Egy megkopott levélpapír, elsárgult, szakadt borítékban. Ez mind, mi elárul valamit is arról, ki is volt ő egykoron. Benne üzenet; Gratulálunk fia született. Elkeseredett arccal bámulom a cetlit, és arra gondolok, vajon fogja-e valaha látni a kis csöppséget, vagy a gyermek apa nélkül nő fel? Az élet keserves, mindig játszik velünk furcsa, és vicces játékokat. Feldob egy lehetőséget, majd széttépázza azt. Főleg, ha nem vigyázol, nem óvod.
Néhány napja, hogy már ébren tölt pár órát. Kedves arcú, megkeseredett tekintetű fekete hölgy ül az ágya szélén, kezében frissen mosott kötszer. Óvatos, finom mozdulatokkal szedi le a sebek elfedőit, majd a mellette heverő vödörből langyos vizet csorgat a testre, lemossa azt. Frissítő, kellemes, mégis fájdalmas érzés. A katona rezzenéstelen arccal tűri, hogy a becsületébe gázolnak. Szemében elfojtott könnycsepp csillog.
Lágy szellővel simítom végig a haját. –Nem adhatod fel, most nem. –suttogom.
A napok ugyan úgy telnek, ő fekszik, és én nézem őt. Egyre elkeseredettebb és reményvesztettebb. Sosem lesz már ugyan az, aki régen volt. Feladta a reményt, az álmait, nem látom már az emlékei mélyére temetett ifjút, aki álmodik egy szebb világról. Odaveszett a pajkos csillogás, és a gyermeki lélek. Helyébe egy lélektört, és reményvesztett ember fekszik ezen az ágyon. Belesajdulok a fájdalmaiba.
Mostmár megértem a körülöttem ácsorgó üvegtekintetű felhőlényeket. Már tudom, mi okozta lelkük sajdulását, miért adták fel, ők maguk is a reményt, hogy valaha vége lesz, és minden jóra fordul. Az emberi gyarlóság és gyűlölet új kapukat nyitott, a fegyver ipar virágzik. Egymást gyilkolják, földért, vagyonért, becsületért, vagy bármilyen mondvacsinált dologért. A sok birka pedig kántálja a felső vezetők agymosó szlogenjeit. Elhiszik, hogy az országuk és jólétük érdekében szükségesek ezek az áldozatok, holott, csak anyagi vagyon, és meggazdagodás mozgatja a vezetőket. Az, hogy nekik minél több legyen. Hogy emiatt kin kell keresztülgázolni? Nem érdekli Őket.
Ma van az első alkalom, hogy kitette a lábát a sátorból, mozgása nehézkes, lábai gyengék, mégis igyekszik friss levegőhöz jutni, hogy kapjon egy csepp oxigént a kintből.
Napról napra erősödik, és úgy érzem, ismét rátalált a reményre, és küzd, hogy minél előbb kikerülhessen innen… Megfosztottam mindattól, ami várhatja Őt, Ő mégis küzd. Becsülendő, erős lélek, talán épp ezért kísérti meg oly sokszor a gonosz, és igyekszik maga felé terelni. Hisz a reményvesztett embereken könnyű uralkodni, s azok, kik önként mondanak le életükről, azok könnyű prédák. Az alvilág kísértése erős, megtámadja az elfáradt lelket, körüllengi egészét, mégis, Ő tart. Oly szilárdan és magasztosan áll ott, tekintetében meg nem értett sajgás… így nincstelenül is gazdagabb mindannyiunknál. Vállára támasztom kezem, jól megtermett, magas férfi. Érzem a sugárzását erejének, oly meleg és pulzáló.
A napok hetekké duzzadnak, és Ő egyre erősebb. Katonák faggatják, orvos vizsgálja, kiderítik, hogy a súlyos fejsebnek köszönhetően elvesztette emlékeit, nem tud beszámolni a harctér eseményeiről, még saját nevét sem tudja megmondani. A nyakából hiányzik a dögcédula… azonosíthatatlan személy. Minden irata, az-az egyetlen sárga cetli a zsebében. Nem túl sok információ.
A tanács döntött, némi pakkal felszerelve feltették egy tehervagonra. Harcra képtelen, menjen, amerre lát.
Döcögve csattogott a tehervonat alattunk, csak a korhadt fák mikron részei közt szűrődött be némi fény. Velem szembe gubbasztott, egy kevéske szalmán. A vállán felszakadt a seb, vére folyt lefelé, egészen az ujjaiig. Tekintete a semmibe révedt, valahol messze járt.
Néztem, ahogy önmagában őrlődik, ahogy tépi darabokra megmaradt lelkének roncsait.
Nem hagyhattam, hogy így legyen, puhán hajoltam felé, és egy szemvillanás alatt, egy langyos szellővel adtam Neki vissza mindazt, ami Őt illette.
Szinte mintha filmet forgatnának előtte, úgy nézett ki magából, szedte össze élete szilánkjait, és egyre inkább csillogott a tekintete…
Nadrágja anyagából tépett jókora darabot, azt tekerte rá a vállára.
- Haza megyek- suttogta – vár a kisfiam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése