A vadász

…Különös kegyetlenséggel megöltek egy fiatal nőt Tokiyo külvárosában. A rendőrség még nyomoz a tettes vagy tettesek után…

…Kibelezték, majd darabokra szedték azt a tizenhét éves lányt, aki a múlt héten tűnt el. Otthonától nem messze találták meg ma hajnalra virradólag a rendőrök. Erős a gyanú, hogy egy sorozatgyilkos garázdálkodik a városban…

…Két férfi holttestét szedték ki a tegnapi nap a csatornából. Mindkettőjükön ugyanolyan sérülések láthatók. A nyomozás lezárásáig, híradónknak megtiltották a részletekről szóló beszámolást. Valószínűsíthetően a sorozatgyilkos csapott le ismét…

- Na jó. - Kapcsoltam ki a tévét. Két hete nem vagyok otthon, és mik nem történnek? Hihetetlen, remélem Gil nem mászkál ki este. Nem lenne jó, ha történne vele valami. Oh tényleg. Mindjárt fel is hívom.

- Szia. Na mi újság otthon?

- Semmi különös. Hiányzol. Ott mi zu? Sokáig ugráltat még az a paprikajancsi?

- Remélem nem. – vihogtam.

- Hát. Én is remélem.

- Hallottad a híreket?

- Jajam. De ne aggódj, én maximum a halálra unásban halok meg.

- Na ne ökörködj. Ne menj ki este az utcára jó?

- Okké - okké anya, nem kell fosni, nem fogok. Csak elmegyek gitárra, aztán haza. Eskü jó leszek.

- Jól van akkor. Megnyugodtam. Figyelj, mennem kell, de holnap hívlak.

- Okké, nincs gond. Túlélem. Nagy fiú vagyok már.

- Esti mesét ne mondjak? – kuncogtam.

- Kapd be, jó?

- Khm.

- Na jó, most hagyd abba te perverz disznó! Inkább aludj!

- Rendben. Akkor holnap.

- Holnap.

- Szeretlek. – bípeget a másik oldal... Már letette… Akkor holnap.

Ehh, gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, de hogy ennyire? Hiányzik ez a kis… szóval igen. Szal itt ez a srác, aki velem él, és nyomatékosítva közölte, neki semmi baja a melegekkel. Engem is elfogadott, így, ahogy vagyok. De azt is kikötötte, hogy addig, amíg tőle nem akarnak semmit. Erre… Hát tényleg nem tudom, mi jár a fejében, hogy mit érez. Lehet csak én vagyok úgy vele, hogy.. oké, kötődik hozzám, ez valamilyen szinten természetes, de ez már több annál. Néha úgy érzem, hogy…

Rá kell jönnöm, hogy szeretem, hogy vágyom a közelségére, az érintésére, hogy jó érzés magam mellett tudni éjszaka. Még így is, hogy igazából nincs köztünk semmi, nekem ez tökéletesen megfelel. Lehet lépnem kéne? Talán ha hazamegyek… igen, hisz csókkal váltunk, joggal fogadnám, és talán nem tolna el, talán neki is…

Badarság. Megint csak reménykedek, meg képzelgek.

…Újabb rejtélyes gyilkosságok történtek a múlt héten, a rendőrség töretlenül nyomoz, a brutális kegyetlenséggel ölő sorozatgyilkos után. Három kibelezett, feltrancsírozott áldozatot találtak egy külvárosi szemetesben…

Jobb ha nem nézek tévét. Ez borzalom. Ki képes ilyenekre? Nagyon remélem Gilnek semmi baja nem esett. Bár minden nap beszélünk, de akkor is.

Holnap indulok haza. El se hiszem, de komolyan. Az igazat megvallva, nem volt olyan rossz ez az egy hónap. Sokat mászkáltam, beszéltem, de meglett az eredménye. Megkötöttük a szerződést, és azt hiszem ez a pasas, egész jófej. A végére egész jól összebarátkoztunk. A háza meseszép, az ellátás kifogástalan, és a kaja sem volt rossz. Rég jártam Kínában, szeretem ezt az országot. Jó volt újra látni, de azért… hazahúz a szívem.

Boldogan csomagoltam, készítettem ki a bőröndöt. Szállásadóm, különleges vacsorával búcsúzott, melyen mindannyian részt vettünk. Borozgattunk, beszélgettünk, jó kis este volt. Bár nem maradtam sokáig, hisz minél hamarabb el akartam indulni haza, hogy még ébren találjam… de azért igazán élveztem.

Hazafelé az úton párszor meg kellett állnom, magamba vedeltem egy liter kávét legalább. Majd leragadt a szemem. Nem lenne jó muri, csattanni valakivel. Nincs humorom korházban, gépek közt tengődni. Jobb, ha ébren maradok, tiszta fejjel, mert… haza kell mennem.

Kissé elcsúsztam. Hajnali egy volt, mire a kapuhoz értem. Nah ennyit arról, hogy ébren találjam. Óvatosan nyitottam kaput, és cuccoltam be. Mikor kész voltam, úgy döntöttem, ha nem is ébren, de látnom kell Őt. Így benyitottam az ajtón. Nem volt az ágyban. Hol lehet?

Felkutattam utána az egész házat, de semmi. Még a kertben is megnéztem, de hiába.

Hol vaagy? Basszus.

Idegesen ültem le az előszoba kanapéján, megpróbáltam hívni, de ki volt kapcsolva. Remek basszus, miért is lenne ilyen egyszerű?

Azt hiszem elbóbiskoltam, a zárban csörgő kulcs zajára riadtam. Megjött. Az ajtóban állt. Felismertem a tekintetet, a vad fújtatást. Vér szagától bűzlött. A vörös cseppek követték végig a kockakövön. Ne! Az nem lehet hogy Te? Atya ég, mit tettél?

Tudtam jól, hogy hozhatom vissza, már volt rutinom. De eddig sose gondoltam, hogy… basszus Lu, ennyire nem lehetsz…

Most döbbentem csak rá, mennyire össze vagyunk kötve. Miattam van.

Nem telt sok időbe, hogy visszatérjen. Lábából kifogyott az erő. Összecsuklott volna, ha nem kapok a derekára. Döbbent fejjel nézett saját véres kezére. Minden porcikája remegett.

- Mit tettem? Úr Isten, mit tettem?

- Ssss. – csitítottam. – Sajnálom, az én hibám, kérlek, ne haragudj. – csókoltam a nyakába.

- Miit?

- Nem te. Nem tehetsz róla. Az a dühöngő vadállat volt, aki szabadon garázdálkodik, ha nincs ami lefogja. Csakis én tehetek erről. Nem. Nem tudtam, hogy én vagyok az, aki féken tarja. Hogy a közelemben nem kel életre. Hogy én vagyok a kapocs, ami kettőnket összeköt. Soha nem gondoltam, hogy ilyen hibát vétek. Nyugodj meg. Most szépen, letusolunk jó?

Bólogatott, és lassú léptekkel, kisebb segítséggel, bejutottunk a fürdőbe. Levettem a ruháit, majd a sajátomat is. Jobbnak láttam ezt a koncepciót, mivel magától, féltem, hogy nem tud megállni a zuhanyban. Nem akartam, hogy elessen. Leültettem a kis tükrös asztalra, majd megnyitottam a vizet. Megvártam, még a hőfok mindkettőnk számára ideális nem lesz, és elindultam hozzá.

- Gyere. – nyújtottam a kezem felé.

Nem nézet rám, a falat bámulta. Tudom mennyire kellemetlen lehet neki ez az állapot, és azt is, hogy most teljesen össze van zavarodva.

- Gil. – simítottam meg a haját. – Néz rám, kérlek. – és az állára csúsztattam a kezem.

Rám emelte könnyes tekintetét.

- Nem a te hibád. Soha többé nem fog megtörténni. Alszunk egyet, és holnap megbeszéljük jó?

Nem szólt, csak nézett engem. Megcsókoltam a homlokát, és magamhoz öleltem.

- Nem lesz semmi baj. Mostmár itt vagyok.

- Hiányoztál. – sóhajtotta.

- Tudom. Sajnálom.

Átkarolta a nyakamat és az orrával az enyémet érintette.

- Már jobb.

Némi buzdítás után, a zuhany alatt voltunk. Nézte, ahogy a lefolyó magába szippantja a vöröses vizet. Hosszú időbe telt lemosni a szennyet, de attól még a lelke… összetört, nem tudom, mikor lesz képes újra vidáman a tükörbe nézni. Még akkor is, ha öntudatán kívül tette, amit, de… a saját kezeivel vetett véget, ki tudja hány emberi életnek.

Meg kell tanulnunk együtt élni. Meg kell tanulnia kontrolálni, irányítani a másik felét.

Nem tudom még, hogyan, de közösen, ezt is megoldjuk. Hiszek benne.